2011. július 15., péntek

Köki retró

Idejét se tudom már mikor voltam utoljára Kőbánya-Kispesten. Általában semmi dolgom arrafelé, de a napokban (a gatyarohasztó hőség ellenére) felültem a kék orosz kedvencemre, a műszaki hibáktól hemzsegő, füllesztő levegőjű  hármas metróra és elrobogtam vele egészen a Határ útig. Ugyanis vágányzár miatt a metró csak eddig jár.
Nosztalgikus élmény volt a hármassal utazni, minden megállóról eszembe jutott valami kellemes vagy éppen kellemetlen emlék. Egyetlen megálló amitől  a hányinger fog el, a középperonos Klinikák állomás. Mondjuk úgy, hogy mindig is csodáltam ezt a színvilágot. Számomra ez a sárga faburkolatos megoldás, amihez élénk piros oszlopok párosulnak, egészen egyedi (~ocsmány) megoldás. A már mozgó metróból nézve ez a zseniális szín kompozíció, olyan hatást kelt, mintha lángolna a megálló.
Pótló busszal eljutottam a várva várt Kőbánya-Kispest megállóhoz. Csodálkozva néztem a szanaszét rombolt Kökit és környékét. Ekkor elgondolkoztam. Vajon tényleg ezt érdemelte a korszak egyik legérdekesebb építménye? A nyolcszögletű ablakokkal kirakott Köki "űrállomást" valóban sokan nem szerették. Koszos és büdös volt, minden szögletében egy tucat hajléktalan nyöszörgött (ha épp nem kergettek meg egy kis apróért), tele lerobbant butikokkal.
De hiába volt rusnya, koszos, büdös és visszataszító a Köki, még erről is készültek szép képek, filmek, festmények, grafikák.








 
 Kvazimir


Tiba Úr

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése