Fényképezőgépek 1.

Arra gondoltam, részletenként bemutatnék néhány alapvető fontosságú fényképezőgépet.

Kezdésnek három olyan  esszenciális masinát választottam, ami sokak szekrényében biztosan megtalálható, anélkül hogy tudnák mekkora kincset hagynak porosodni.

Ha otthon nem is bukkanunk rá ezekre a gyönyörűségekre, érdemes Nagypapi szekrényét feltúrni.
Garantált sikerre számíthatunk.

Zenit

(via:annettepehrsson)

(via: zsutti)

1952-ben látott napvilágot a Zenit, vagy Zenith, ahogyan a nyugati piacra szánt vázakat gravírozzák. A gép a kezdetektől fogva pentaprizmával és kollektív lencsével rendelkezik. Rekeszmozgató mechanizmussal nincs felszerelve. Objektívje az Intustar 50-es (F3.5/50 mm), mely a Zorkij gépekhez is készül. Ennek a típusnak a szinkronizált változata a Zenit C, melyen az egyesvakukörtékhez az előgyújtás 0-25 ms között beállítható. A gépeknek igen egyszerű a szerkezete, mégis üzembiztosan működnek. Az alaptípust a Zenit 3-as, majd a zenit 3M követte. Gyorsfelhúzókar, önkioldó és beépített vakuszinkron jellemzi a gépet. a legtöbb Zenit 3-as a kitűnő rajzú, a későbbiekben többször is újraszámolt Helios 44-es objektívvel került forgalomba. A Zenit 4, 5 és 6-os típus központi záras, koruk idején előrehaladott típusok voltak: cserélhető kereső, filmtovábbító elektromotor, félautomata megvilágításmérés és az első orosz zoomobjektív, a Rubin 1-es.
Személyes kedvencem a Zenit-B, ami egy jelentősen újratervezett kamera volt, szerkezeti felépítését tekintve. Szeléncellás fénymérővel szerelt változata a Zenit-E. 

(via: fotosuli)

Smena

(via: stevehood1)

(via: Bidva)

Olcsó gép - jó felvétel. Ennek az égisze alatt született meg a Szmena 1952-ben a GOMZ gyárban. Ebben az időben gazdasági változtatásokat hajtott végre a kommunista párt, és a jobb jövő előtt tisztelgett az új gépcsalád neve is. Szmena ugyanis oroszul annyit tesz: változtatás, váltás, csere, cserélődés. De jelenti a műszakot és a munkacsoportot is, így találó elnevezés volt abban a korban. A Szmena gépcsalád tervezésekor a jó minőség az egyszerű szerkezet és kezelhetőség, valamint az olcsó ár jelentették az elsődleges szempontokat. Ennek alapján a gépváz bakelitból készült. A gép vázához tartozik, hogy az olcsó ár miatt filmvisszatekercselő szerkezet sincs a Szmenán. Emiatt csak kazettából-kazettába továbbíthatjuk a filmet. A filmtovábbítás forgatógombbal történik; az elnyűhetetlenül egyszerű számláló és a hozzátartozó kioldógomb a gép tetején kapott helyet.
(via: fotosuli)

 

Lomo

A LOMO kompakt automata a maga idejében megbízható, jó minőségű, olcsó fényképezőgép volt, azonban az igazi sikertörténet csak “halála” után, körülbelül másfél évtizede kezdődött, amikor pár fiatal bécsi művészlélek rájött, hogy az állítgatást eleve nem igénylő gép tökéletesen alkalmas véletlenszerű, kapáslövés jellegű képek készítésére. Sokan megpróbálták már definiálni a lomográfia lényegét, de a vége valahogy mindig az, hogy ne törődj semmivel, ne gondolkodj, csak kattogjon a gép. Épp ez adja az egész izgalmát, fogalmunk sincs, mit alkottunk, csak amikor először meglátjuk a kidolgozott képeket. A nyolcvanas években gyártott egyik termékük, név szerint a Lomo LC-A kamera hihetetlen diadalútra indult kontinenseken és rendszereken át. Japántól az USA-ig és persze szerte Európában fiatalok ezrei próbálták kifejezni magukat egy köztudottan a hibás konstrukció, az azóta kultusszá vált LC-A segítségével. 

(via:spottr, lomography, wiki)